|
Hajónapló
A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekből, elemzésekből válogatunk.
A nép ópiuma: Jó mulatság, férfimunka
|
(Benne leszek a tévében Hajós Andrással) Magyar Narancs, 2005. március 24.
Hajós
Andrásnak nem lehet egy szava sem. Új műsorának elég szörnyű ugyan a
visszhangja, de azért közben az Emil.Rulez! zenekarral szerzett
érdemeit is megemlítik a kritikusai. Hovatovább a korábbi tévés
produkcióival sem volt különösebb baj, én például a Viasat 3-on futó
Késő este Hajós Andrással címűt simán bekajáltam. Egyszer csak
felbukkant egy sármos pasas, finom öniróniával és kereskedelmi szinten
szokatlan intelligenciával, akinek igen jól állt a "kinn is vagyok,
benn is vagyok" szerepkör. Az pedig, hogy elmaradt az elvárt nézettségi
szinttől - s ilyeténképpen "megbukott" -, az jóval inkább a
kereskedelmi médiumoktól leszedált közízlést minősítette, mintsem őt.
Hajósnak
a tévézést ekkor kellett volna először abbahagynia. De nem adta fel,
inkább kikötött az RTL Klubnál: belesimult a meg-lehetősen ellaposodott
Heti hetesbe, majd Benne leszek a tévében címmel elindította új
műsorát. Ebbe a sajátos Ki mit tud?-ba bárki jelentkezhet bármivel:
"tánccal, szavalással, énekléssel, állatidomítással, fütyüléssel,
bukfenccel - csak kösse le a nézők figyelmét". Persze nem mindenáron,
Hajós a Blikknek legalábbis még így nyilatkozott: "Figyelünk arra, hogy
ne megalázóshow-t gyártsunk, vagyis elmebetegek ne kerülhessenek a
műsorba." Derék.
Hogy a túlzott szereplési vágy mikor billen át
a kóros magamutogatásba, vagy hogy egy tévéműsor meddig élhet - illetve
mikor él vissza - egy-egy jelentkező súlyos önértékelési zavarával, az
a szórakoztatóipar számára bizonyára nehezen megítélhető kérdéskör.
Gondolom, az is megesik, hogy esetleg melléfogjon - de amíg humánusan
bánik a szereplőivel, nem lehet nagy baj. A Benne leszek a tévében
azonban embertelen. Még akkor is az, ha Hajós komolyan gondolta, amit
az indulásakor kitűzött: "Nem kinevetjük a fellépőket, hanem együtt
nevetünk velük saját magunkon." Időközben ugyan konstatálhatta volna:
akiket lealáznak, valahogy nem szoktak együtt nevetni magunkon.
Ebben
a műsorban a piszkos munka a zsűrire hárul. Ha messziről nézzük, úgy
fest a dolga, akár egy "tisztességes" zsűrinek, vagyis értékelnie kell
a produkciókat. Közelebbről azonban
sokkal rémisztőbb a
helyzet: a zsűri szerves része a show-nak. És ráadásul, bár ezt talán
maga sem tudja, olykor a "versenyzőkhöz" mérhetően magamutogató.
Az
én ízlésemet már az is mélyen megrázza, hogy (a zsűri) egyetlen
kalapácsütéssel bármikor félbeszakíthatja bármelyik produkciót. (Most
akkor benne lehetnek, vagy sem?) Innentől nincs mit fényezni: egy
rémisztően kegyetlen cirkusz nézői - rosszabb esetben: élvezői -
vagyunk. Legutóbb, március 18-án hosszasan időzött egy kamera a
nézőtéren, ahol visítva röhögtek a lányok, miközben szerencsétlen Eta
főnővér egy Britney Spears-dalt énekelt. De hagyjuk a közönséget,
maradjunk még a zsűrinél.
Az a Lilu nevű hölgy, akit korábban a
Való Világ 3 műsorvezetőjeként láthattunk, úgy próbál viselkedni, mint
akinek érzései vannak, de két férfi kollégája között nem sokra viszi
vele. A fiatalabbikat Barta Andrásnak hívják, s benne van ugyan egy
másik iszonyatos tévében (Gang, kulturális vitaműsor, Magyar
Televízió), eddig nem sokat tett az asztalra. A másiknak Komár László a
neve - ő harmincöt évvel ezelőtt rock`n`rollénekesként, most pedig
azzal tűnik fel, hogy minősíthetetlen a modora. Én eddig azt hittem,
hogy Soma művésznő (szintén zenész, Megasztár, TV 2) zsűribéli
kifakadásait ("Te férfiállat, nedves a bugyim!") képtelenség alulmúlni,
de Komárnak összejött, simán. Mit mondjak, az ő beköpésein is igazán
jókat nevethetünk a fellépőkkel saját magunkon. Március 11-én például
azt kérdezte egy apró termetű akrobatától: Igaz, hogy a törpéknek
hatalmas szerszámuk van?"
Hajós ekkor másodszor is abbahagyhatta
volna a tévézést - ha már ez a nettó tahóság így megeshetett a
műsorában -, de ő előre megmondta: "a kereskedelmi televíziózást nem
kell olyan komolyan venni". Azt persze nem gondolom, hogy (szociológus
végzettségével) különösebb örömét lelné a fogyatékosokon való
poénkodásban - sőt, lényegében kedvesen, szeretettel konferál. De ez
egy cseppet sem változtat az összképen. Az összkép ugyanis az a
szomorúság és
düh, amit a műsor után érezni kell. Meg a kalapács, és ahogy süllyedünk
minden ütéssel. Mindezeken túl március 18-án játszott még József, aki
az Only Yout énekelte, míg Komár László véget nem vetett neki. Petra
levetkőzött egy maga írta versre, őt persze hagyták. (Komár ezúttal
repetáztatott.) Titanillo élénk plasztikruhákat mutatott be, a tizenkét
éves Robika ügyesen rapelt, Sanyi pedig jódlizott. Gézára, aki az
állatok hangját utánozta, azt mondta Barta András, hogy "szellemi
környezetszennyezés". A közönség százezer forintos fődíját Eta főnővér
vitte haza, miközben a szavazók némelyike Mustang farmerekkel és Sanyo
tévékkel gazdagodhatott. Gratulálok nekik.
S végül Hajós Andrásnak is gratulálok, amiért az RTL Klubnál elérte a célját: benne maradt a tévében.
RTL Klub, március 18., 21.00
Marton László Távolodó A nép ópiuma: Jó mulatság, férfimunka (Benne leszek a tévében Hajós Andrással) Magyar Narancs, 2005. március 24.
|
|
|